Egy tanulmány azt mutatja, hogy nincs jelentős különbség az LSD mikroadagolása és a placebo között az ADHD tüneteinek kezelésében.
A mikroadagolás észlelt előnyei a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar esetén (ADHD) valószínűleg inkább az elvárásokból, mint a tényleges farmakológiai hatásokból fakadnak. Ez derül ki a svájci Bázeli Egyetemi Kórház és a holland Maastrichti Egyetem új tanulmányából. JAMA Psychiatry.
Az ADHD és a kezelési kihívások megértése
Az ADHD egy gyakori idegrendszeri fejlődési rendellenesség, amely világszerte a felnőttek körülbelül 2,6%-át érinti. A rendellenességet a figyelmetlenség, a hiperaktivitás és az impulzivitás tünetei jellemzik, amelyek zavarják a napi működést, a foglalkozási teljesítményt és az általános életminőséget. Bár a stimulánsok és nem stimulánsok közé sorolt farmakológiai gyógyszerek a standard kezelés, nem általánosan hatékonyak. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a betegek 40%-a nem éri el a megfelelő tüneteket, és sok betegnél olyan mellékhatások jelentkeznek, amelyek a gyógyszeres kezelés abbahagyásához vezetnek.
Tekintettel ezekre a kihívásokra, egyre nagyobb az érdeklődés az ADHD alternatív kezelési módjainak feltárása iránt, beleértve a pszichedelikus mikroadagolást is.
Mi az a mikroadagolás?
A mikroadagolás a pszichedelikus szerek, például a lizergsav-dietilamid (LSD) vagy a pszilocibin kis dózisú bevételének gyakorlatát jelenti, azzal a szándékkal, hogy javítsa a kognitív funkciókat vagy enyhítse a pszichiátriai tüneteket anélkül, hogy pszichoaktív hatásokat váltana ki. Az LSD mikrodózisa jellemzően 5 és 20 µg között van, és a felhasználók gyakran követik az adagolás ütemezését néhány naponként több héten keresztül. Anekdotikus beszámolók és naturalista tanulmányok azt sugallják, hogy az LSD mikroadagolása enyhítheti az ADHD tüneteit, például a figyelmetlenséget és az impulzivitást, de az ellenőrzött klinikai bizonyítékok továbbra sem állnak rendelkezésre.
Természettudományi tanulmányok
A naturalisztikus vizsgálatokat a valós világban, kísérleti manipuláció nélkül végzik, gyakran megfigyelési adatok és saját maguk által közölt eredmények felhasználásával.
A legtöbb bizonyíték az ADHD mikroadagolására saját bevallású fejlesztésekből és megfigyelési adatokból származik, amelyekből azonban hiányoznak az ok-okozati összefüggések megállapításához szükséges szigorú ellenőrzések. A mikroadagolási vizsgálatok közelmúltbeli szisztematikus áttekintése rámutatott, hogy randomizált, kontrollált vizsgálatokra van szükség a hatékonysági állítások validálásához.
Az LSD mikroadagolás klinikai vizsgálata
Annak kiderítésére, hogy az LSD mikroadagolása javíthatja-e az ADHD tüneteit, a kutatók szigorú klinikai vizsgálatot végeztek, hogy értékeljék az LSD biztonságosságát és hatékonyságát. A vizsgálat célja annak meghatározása volt, hogy a mikroadagolás vélt előnyei megállják-e a helyüket a tudományos vizsgálat során, vagy egyszerűen az elvárások vezérlik őket.
Dr. Lorenz Müller, a Bázeli Egyetem Gyógyszertudományi Tanszékének oktatója és munkatársai kettős vak, placebo-kontrollos fázisú 2A randomizált klinikai vizsgálatot végeztek. A vizsgálat hat hétig tartott, és 53 felnőtt, 18 és 65 év közötti résztvevőt vontak be, akiknél mérsékelt vagy súlyos ADHD-t diagnosztizáltak.
Az alacsony dózisú LSD értékelése ADHD esetén
A résztvevőket véletlenszerűen, 1:1 arányban osztották be, hogy hetente kétszer 20 µg LSD-t vagy placebót kapjanak felügyelet mellett. Ezt követően az Adult ADHD Investigator Symptom Rating Scale segítségével értékelték ki őket. Az önbeszámoló és a megfigyelők által értékelt ADHD-tüneteket szabványos értékelési skálák segítségével is rögzítették. Figyelemmel kísérték a biztonsági eredményeket, beleértve a nemkívánatos eseményeket és a fizikai egészségügyi paramétereket.
Mind az LSD, mind a placebo csoport az ADHD tüneteinek jelentős csökkenését mutatta a hat hét alatt. A két csoport között azonban nem volt statisztikailag szignifikáns különbség.
"Bár az ismételt, alacsony dózisú LSD beadása biztonságos volt járóbeteg-körülmények között, a placebóhoz képest nem bizonyult hatékonynak az ADHD tüneteinek enyhítésében felnőtteknél" - írták a szerzők.
A leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, hányinger, fáradtság, álmatlanság és látási változások voltak, de komoly mellékhatásokról nem számoltak be.
"Viszonylag magas mikrodózist választottak, hogy növeljék a pozitív hatás és a hatékonyság kimutatásának esélyét. Ezért nem tartjuk valószínűnek, hogy a dózis túl alacsony volt ahhoz, hogy hatékony legyen" - tették hozzá a szerzők.
Sok résztvevő, még a placebocsoportba tartozók is, úgy gondolták, hogy LSD-t kaptak, ami befolyásolhatta saját bevallásuk szerinti javulásukat. A szerzők megjegyezték, hogy a résztvevők, akik azt hitték, hogy LSD-t kaptak, nagyobb mértékben csökkentették az ADHD tüneteit, mint azok, akik helyesen sejtették, hogy placebót kaptak.
Az LSD mikroadagolás következményei az ADHD kezelésében
A tanulmány eredményei megkérdőjelezik azt a felfogást, hogy az LSD mikroadagolása hatékonyan csökkentheti az ADHD tüneteit.
"Ezek az eredmények megkérdőjelezik az anekdotikus gyakorlatot, és rávilágítanak a placebo-kontrollos vizsgálatok fontosságára a pszichedelikus mikrodózisokkal kapcsolatos kutatásokban" - mondták a szerzők.
A szerzők szerint az erős placebo-választ valószínűleg a magas elvárások és a pszichedelikus mikroadagolás lehetséges előnyeivel kapcsolatos széles körű médiavisszhang befolyásolta. Az a tény, hogy a placebóval kezelt csoportban sok résztvevő úgy gondolta, hogy LSD-t kapott, és ezt követően a tünetek javulásáról számolt be, aláhúzza a várható várakozási torzítás hatását.
"A pszichedelikus mikroadagolás észlelt előnyei inkább az elvárásoknak köszönhetők, mint magának a pszichedelikus vegyület farmakológiai hatásainak" - tették hozzá.
A jövőbeli kutatásoknak az alternatív adagolási rendek, például az alacsonyabb dózisok vagy a változó adagolási rendek, valamint a pszichedelikus szerek egyéb formáinak, köztük a pszilocibinnek a vizsgálatára kell összpontosítaniuk.
Míg a mikroadagolás továbbra is a nyilvánosság érdeklődésének tárgya, csak ellenőrzött klinikai vizsgálatok határozhatják meg valódi hatékonyságát és biztonságosságát.
Forrás: technologynetworks.com
