A harvardi kutatók állítólag új módszert találtak azoknak az azonosítására, akiknek teljesítményét a THC, a kannabisz fő pszichoaktív vegyülete, amely „magasságot” okoz, rontott.
A harvardi kutatók egy potenciálisan rendkívül hatékony technikát dolgoztak ki, az úgynevezett funkcionális közeli infravörös spektroszkópiát (fNIRS), amely a non-invazív agyi képalkotó eljárás egy formája a THC-betegségben szenvedő egyének pontos kimutatására.
Mivel több állam a USA A legális kannabiszhasználat felé nyitva a tanulmány szerzői fontosnak tartották különbséget tenni a csökkent és az enyhe THC-mérgezés között, hogy biztonságosabbá tegyék az utakat.
Jodi Gilman vezető szerző, az MGH Addiktológiai Központjának kutatója és a Harvard Medical School pszichiátriai docense elmondta:
„Kutatásunk új irányt jelent a terepen végzett károsodástesztek terén.
Célunk az volt, hogy meghatározzuk, hogy egy kannabiszbetegség kimutatható-e az agyi aktivitással egyéni szinten.
Ez kritikus kérdés, mert a „légzéstesztelő” megközelítés nem működik a kannabiszban előforduló rendellenességek kimutatására, ami nagyon megnehezíti a THC-kár objektív értékelését a forgalom leállása során.
A tanulmány – és a Harvard eredményei
A tanulmányban 169 emberen esett át az agyi képalkotó eljárás (fNIRS), miután szájon át THC-t vagy placebót kapott.
Azok, akik THC bevétele után mérgezésről számoltak be, megnövekedett oxigéntartalmú hemoglobin-koncentrációt mutattak (HBO).
A. Eden Evins vezető szerző és vezető kutató, az Addiktológiai Gyógyszerészeti Központ alapítója és igazgatója elmondta:
A THC-mérgezésből eredő akut rendellenességek hordható agyi képalkotással történő azonosítása alapvető eszköz lehet a terepen dolgozó rendőrök kezében.
Ennek a módszernek a pontosságát megerősítette az a ténybeli károsodás, amelyet a gépi tanulási modellek határoztak meg, kizárólag az fNIRS-ből származó információk alapján, amelyek az esetek 76 százalékában megfeleltek az önbevallásnak és a károsodás klinikai értékelésének.
A vállalatok olyan leheletelemző eszközöket fejlesztenek, amelyek csak a kannabisz expozícióját mérik, de a kannabisz károsodását nem.
Olyan módszerre van szükségünk, amely nem bünteti az orvosi marihuánahasználókat vagy másokat, akiknek szervezetükben nincs elegendő mennyiségű kannabisz ahhoz, hogy rontsa a teljesítményüket. Bár további vizsgálatra van szükség, úgy gondoljuk, hogy az agyon alapuló tesztelés objektív, praktikus és nagyon szükséges megoldást nyújthat.
Források, beleértve a Canexet (EN), doi (EN), Harvard (EN), Természet (EN)